Auscwitzban tetovált – tollba mondta életét.
Lale Szokolov Szlovákiában született. Majd a németek fogolytáborba cipelték – később pedig ő lett
Auschwitz tetotválója.
Lale Auschwitzban azokat a foglyokat tetoválta, akiket nem küldtek gázkamrába.
Lale Szokolov
“Ez a férfi, a leghírhedtebb koncentrációs tábor tetoválója volt, aki évekig titokban tartotta múltját”, de halála előtt tollba mondta Heather Morrisnek.
Auscwitz tetoválójának három éven át kellett átélnie a haláltábor borzalmait. Ezekről a szörnyűségekről csak Gita, szerelme halála után döntött úgy, hogy mesél. A férfi Auscwitzban ismerte meg szerelmét is, egy szlovákiai nőt, akinek a testére is tetovált számot. A nővel akkor szakadt meg a kapcsolata, amikor a németek a tábor lakóit Németország belsejébe szállították. Azonban, amíg együtt voltak a táborban, a férfi igyekezett a nőnek a táborban segíteni: az emelt fejadagját megosztotta vele, és “befolyása” révén kevésbé nehéz munkára osztották be. Évekkel később az utcán találkoztak, és újra fellángolt a szerelem. Hamarosan összeházasodtak és Ausztráliába költöztek.
Lale családja megmentéséért jelentkezett a táborba, ahol jól fogadták a jó fizikumú fiatalembert. Bár Lale helyett már csak egy száma volt: 32407.
Lale-t egy francia értelmiségi férfi Pepan vette szárnyai alá, akinek az asszisztense lett, és tőle tanulta meg, hogyan tartsa a száját, hogyan lavírozzon.
Aztán egy nap Pepan eltűnt. Lale soha nem tudta meg, mi történt vele. Részben nyelvi képességei miatt – szlovákul, németül, oroszul, franciául, magyarul és egy kicsit lengyelül is beszélt – Lale lett a haláltábor fő tetoválója. Kapott egy táskát tele tetováló készletekkel és egy papírt, amely a következő szavakat tartalmazza: Politische Abteilung. Lale onnantól kezdve az SS szárnyai alatt dolgozott, egy tisztet jelöltek ki, aki figyelte.
Annak ellenére, hogy kiváltságokkal rendelkezett: extra ételadagokat kapott, az elvégzett munka után “szabadidejében” szabadon mászkálhatott, és saját állítása szerint
“Csak azért tette, amit tett, hogy túléljen.”
Josef Mengele gyakran választotta az új érkezők közül azokat, akiket később Lale-hoz küldött – írja Morris. Gyakran fütyürészett a hírhedt orvos, és Lale-hoz fordult: ” Egy nap, tetováló, elviszlek – egy nap.”
Lale 1941 őszétől 1943 tavaszáig több mint százezer rabot tetovált (asszisztensei segítségével). Ezek a számok a foglyok alkarján a holokauszt és haláltábor egyik legszembetűnőbb szimbólumává vált. Csak Auschwitzban és annak al-táboraiban, Birkenau-ban és Monowitz-ban voltak a foglyok tetováltak.
Először egy fém billogot a teljes szám beégetésére a bőrbe, majd ebbe sebbe dörzsöltek tintát. Később az SS bevezetta az iker-tű használatát – ezt használta Lale is. Amikor a foglyok Auschwitzba érkeztek, szelektálták őket: vagy kényszermunkára kerültek, vagy a gázkamrába küldték őket. A fejüket leborotválták, a holmijukat elvették. Amikor megkapták a számot, elvesztették nevüket.
A 34902 számú fogoly
Ez 1942 júliusában Lale “kezei közé került” tetoválásra egy ifjú szlovákiai nő hófehér, vékony karja. Az ő száma lett a 34902. Lale remegett, rosszul volt és csak Pepan erőteljes parancsára kezdte el a “munkát”. Ez a számsor nemcsak a lány karjába égett bele, de a férfi szívébe is – évekkel később, amikor újra találkoztak, nem engedték el többé egymást. Gita a Berkenau-i női táborban élt, Lale többször is átment hozzá. Nem tudták, hogy életben maradnak-e, de mindvégig reménykedtek a túlélésben.
1945-ben a nácik a haláltáborokból elszállítottak foglyokat, még az oroszok megérkezte előtt. Gita egyike volt az Auschwitz elhagyására kiválasztott nőknek. A nő, akibe Lale beleszeretett, eltűnt.
Lale is elhagyta végül a tábort, és visszatért szülővárosába, Krompasijba. A nővére túlélte a háborút és gyermekkorának háza is állt még.
Aztán nem sokkal később lóra pattant és ellovagolt Pozsonyba. Ez volt az a pont, ahol sok túlélő belépett Csehszlovákiába. Lale reménykedett és végül nem hiába: megtalálta Gitát.
A házaspár 1945 októberében házasodott össze. Lale textilboltot nyitott, amely egy ideig sikeres volt. De pénzt gyűjtöttek és küldtek, hogy támogassák az izraeli állam működését. Amikor a kormány felfedezte ezt, Lale-t börtönöztették. Egy hétvégi kimenő során azonban ő és Gita menekülőre fogta, először Bécsbe, majd Párizsba mentek, és végül Sydney felé indultak. Az utazás során úgy döntöttek, hogy mégis Melbourne-ben telepednek le és ott kezdenek új életet. Lale ismét textilipari tevékenységet indított, és Gita ruhák tervezésével foglalkozott. 1961-ben született meg fiuk, Gary.
Lale és Gita élete végéig Melbourne-ben élt. Gita néhányszor ellátogatott Európába, mielőtt 2003-ban meghalt. Lale viszont soha nem tért vissza. Csak a közeli barátok ismerték a pár szerelmi történetét.
Gita halála után találta meg Lale Morrist, és elmesélte élete történetét. Morris három évig háttérmunkát is folytatott, kutatott, így készült el végül a könyv.
Heather Morris: Auschwitz tetoválója a Bonnier Zaffre Kiadó jelenteti meg Egyesült Királyságban 2018. január 11-én.
képek, téma: bbc
Ha tetszett a cikk, köszönöm, hogy megosztod. A Facebook-oldalhoz is csatlakozhatsz. Édes napot kívánok!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: